Míg szombat este a falu apraja-nagyja a kosárpályán ropja, a többi estéket sok fiatalember kakasedzéssel tölti.  Bár a nagyobb városokban talán már nem annyira népszerűek a kakasviadalok (ill. igazából nem nagyon láttunk máshogy kakast, csak nyárson), de a kisebb falvakban, így Malapascuán is úgy tűnt, mintha minden családnak lenne minimum egy harci kakasa.

A kakasokat nagy becsben tartják: az egyik filippínó ismerősünk vicces megállapítása szerint szerint a családi hierarchiában kicsivel a gyerekek fölött helyezkednek el. Egy kakas olyan 1,5 éves kora körül éli a fénykorát, akkor a legerősebb - feltéve, ha megfelelően táplálják, például a Warhawk vagy a Streetfighter táppal. Különösen tetszett, hogy nem ám csak úgy odaszórják a madár elé a cuccot, ne bizony, hanem van neki egy külön kis tálkája: a legtöbbször egy kókuszhéj, de néha akár egy nagyobb kagyló.

Itt például lehetett Warhawk tápot venni

Kakasviadalokat minden héten tartanak, vasárnaponként, legalábbis Malapascuán, de később Camiguin szigetén is ugyanezt hallottuk. Vasárnap délután bárki kiviheti a madarát a ringbe, a többiek meg fogadnak rá, 50-100 pesóba (1-2 euróba). A vesztest aznap megeszik. A győztest is előbb - utóbb: ha egy kakas kiöregszik vagy a harc folyamán úgy megsebesül, hogy nem tud többet harcolni, ugyanúgy megeszik.

Mi nem láttunk kakasviadalt, de jobb is így. Egy videót mutattak nekünk, amin egy viadal kezdete volt rajta, amikor is a kakastulajdonosok a a madarakat a kezükben tartva hergelik őket egymás ellen. Valahogy úgy, hogy az egyiknek hátraszorítják a fejét, míg másikkal pedig belecsípetnek a begyébe. És ez még csak a kezdet...

Mindenesetre a helyiek nagyon élvezik. Mindanao szigetén amúgy állítólag nagyobb ünnepek alkalmából lóviadalokat is tartanak - a Lonely Planet informácói szerint azonban azokat -  a kakasviadalokkal ellentétben -  tényleg be akarják tiltani.