Benyomásom szerint a filippínók nagy része úgy gondolja, ha már nem keres jól a munkájával, akkor majd a különböző szerencsejátékokon biztos összenyeri a család mindennapi betevőjéhez szükséges pénzt. Malapascuán többször láttam, hogy esténként az utcai lámpák alá guborodva pénzben kártyáznak. Cebuban a biliárdozó emberekre való fogadás volt a menő, Davaóban pedig azt láttuk, hogy két sakkozó körül gyűlik össze egy kisebb tömeg. (Hogy tényleg sakkoztak-e, azt nem tudom, mindenesetre egy sakktábla mellett álltak). Davaoban volt egy park, ahol számos ilyen sakkozó párt láttunk, 10-15 fős szurkolótáborral. Ugyanebben a parkban amúgy egy bűvész szórakoztatta a jónépet, többek között kígyóbűvöléssel, míg mellette néhány méterrel egy másik ember csodaelixíreket árult, amik mindenféle ízületi bántalmakat, stb. gyógyítottak - egzotikusnak hangzik, de inkább olyan volt a hangulat, mint az Örs vezér terén, hétfő reggel.
A városok vezetősége persze meg próbál mindent megtenni, hogy az emberek ne játsszák el az összes bevételüket. Sok helyen nagy betűkkel ki volt írva, hogy tilos a szerencsejáték - parkokban, buszállomáson, de még Camiguin szigetének belsejében egy hideg vizű forrás mellett is ott állt a tábla, hogy no gambling. Állítólag a lakosság 50% kevesebb, mint napi 2 dollárból él - szerintem ebből másfelet elkártyáznak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.